2014. március 20., csütörtök

Úgy érzed nem vagy elég kitartó? Motiválatlan vagy, és inkább feladnád? Ne tedd!

Mindannyian kihívások elé állítjuk magunkat. Lehet, hogy a szilveszteri pezsgőtől felbátorodva, de bizony megfogadjuk, hogy fogyunk pár kilót, rendszeresen eljárunk edzeni, és/vagy többé nem eszünk a kedvenc gyorsétteremláncunkban. De miért csak pár napig, vagy hétig tart ez az elhatározás?


Régebben én is a gasztronómiai élvezeteknek éltem. De amint a kelleténél többet ettem, rögtön az járt a fejemben, hogy "na ebből elég, holnaptól fogyókúra", de valójában sosem voltam elég kitartó. Akkori éveimben igyekeztem elhitetni magammal nem baj, hogy megettem azt a plusz egy rántott húst vagy sütit. Mégis zavart, hogy éppen milyen vastag a combom, milyen lapos a fenekem, és a többi. Ugyanazzal küszködtem, mint egy átlagos kamasz lány ma is. Mégsem tettem semmit a változás érdekében.
Sajnos bennem is az élt, ami a mai napig is jelen van a köztudatban, hogy egy-egy diéta micsoda kínszenvedés, és úgyis hamar feladja az ember, tehát "semmi értelme". A magyar lakosságnál azt hiszem ez a fajta negatív gondolkodás pedig hatványozottabb. Köztudott, és sok felmérés igazolja is, hogy egész Európában a legmotiválatlanabb és legboldogtalanabb emberek mi vagyunk. Ezen kívül pedig szociálpszichológiai vizsgálatok is összefüggést vélnek felfedezni a szív-, és érrendszeri megbetegedések, valamint a depresszív hajlam között. Nem csak a zsírban gazdag, magyar ételek fogyasztása, hanem tehát felfogásunk miatt is jellemzőbb ránk az egészségtelen életmód. Azt hiszem ez a tény mindenképp említésre méltó, mert befolyásoló tényezője a sporthoz és egészséges, tudatos táplálkozáshoz való negatív felfogásunknak. Mit tehetsz tehát motiválatlanságunk, és kitartásunk hiányának esetében? 

Először is; tűzd ki a kívánt célt! Nem könnyű megfelelni valami olyasminek, amiről magunk sem tudjuk mi az pontosan. Azaz gondold át, mit is szeretnél elérni, és elvárásaidat fogalmazd meg egyértelműen. Ez azért segíthet, mert az ember sokszor nem elég erős. Ha felidézed magadban, miért is kezdtél bele a diétába, miért határoztad el, hogy rendszeresen edzel, az sokszor újabb löketet, és biztatást adhat arra, hogy ne add fel!

Nem könnyű úgy életmódot váltani, ha körülötted mindenki ugyanazon szokásoknak hódol, mint te is korábban. Gondolj csak bele; te például épp fogyni szeretnél pár kilót, ezért igyekszel magaddal olyan ételeket vinni a suliba, munkahelyedre, amelyeket előír az étrended. Ezzel szemben a munkatársaid, barátaid invitálnak a közeli kávézóba, étterembe, csak hogy "bekapjatok valamit"! Ilyenkor a legnehezebb erősnek maradni. Számomra az év 12 hónapjából minimum 6-8 hónap folyamatos diétából áll, ami ugyan szinte mindenféle ételt tartalmaz, de lemondásokkal jár (a versenydiétáról pedig ne is beszéljünk..:) ). Otthon eközben a családom a jobbnál jobb vasárnapi ebédeket fogyasztja, egyetemi csoporttársaim a suli melletti Coffee shopban vagy Levesben hódolnak a finomságoknak. Én ilyenkor is a dobozkáimból eszem, vagy olyan ételt igyekszem választani a menüsorról, amit megengedhetek magamnak, és nem veszélyezteti a diétám hasznosságát. Ez bizony nagyon nehéz. Azonban ha képes vagy megállni, egy idő után természetessé válik, hogy nemet mondasz, mikor például megkínálnak csokival. Az én nagybetűs aranyszabályom: minden fejben dől el!

Ha esetleg már egy ideje kőkeményen nyomod az edzéseket, betartod az étrendet, és tényleg abszolút motivált és határozott vagy, sajnos hullámvölgyekkel így is számolnod kell. Semmit sem adnak ingyen, és minden egyes apró előrelépésért meg kell küzdened. Egy idő után úgy érezheted, hogy belefáradtál, nem bírod tovább. Velem is sokszor megesik az ilyesmi, és többször is hibáztam. Egy kicsit több szénhidrát került a tányérra, egy kicsivel több tejet öntöttem a kávéba, vagy mondjuk edzés végén kihagytam a hasgyakorlatokat. Sokan értetlenül állnak ez előtt, hogy ez miért olyan nagy probléma számomra, és lehet hogy te is, de valójában ezek az apróságok épp annyira fontosak (ha nem fontosabbak), mint az, amit a legelején megfogalmaztam magamban. Ezek a kis lépések visznek egyre közelebb és közelebb a célom felé. De mint említettem, én is, mint bárki más, elvesztem néha az akaraterőmet. Ilyenkor segíthet pár biztató szóNehéz úgy erőfeszítéseket tenned, ha arról nem érkezik pozitív visszajelzés. Ehhez azonban olyan emberekkel kell körülvedd magad, akik támogatnak, és hisznek benned! 


Általában az jellemző ránk, hogy hamar feladjuk, többszöri próbálkozás után sem váltjuk valóra terveinket. Létezik azonban másik véglet is, amikor valaki átesik a ló túloldalára. Tipikus példa erre a kórosan fogyókúrázó, vagy megrögzött testépítő, aki minden szabad energiáját céljába fekteti bele. Ennek vannak mérsékeltebb esetei, amikor ugyan még a normális emberi gondolkodás keretein belül mozog valaki, de nagyon lelkiismeretes. Én is, és szerintem a bikini-modell versenyzők nagy többsége ide sorolná be magát. Ennek az előnye, hogy fejben próbálunk erősek lenni és maradni, és kitartóak vagyunk. Képesek vagyunk rengeteg szenvedés árán is elérni azt a testkompozíciót, amit szívesen mutatunk meg a színpadon. Az érem azonban itt is kétoldalú. Sajnos sokszor nem tudok nyugodtan otthon maradni (már ha van annyi szabadidőm..), mert rossz érzéssel tölt el, ha nem edzek aznap, vagy nem tudok lelkiismeret furdalás nélkül benyomni egy sütit a Starbucksban (versenyszezon után persze más a helyzet), mert a kalóriatartalmát számolom. Ha te is ilyen vagy, vagy kezdesz efelé tendálni, akkor nyugtasd meg magad azzal, amivel én is igyekszem saját magam; nem baj, ha néha lazít az ember! A testnek és a léleknek ugyanúgy szüksége van a pihenőre, mint az intenzív edzésekre, vagy diétára.

A maximalista, és egyben (sokszor túlzott) önkritikával rendelkezők hajlamosak magukat másokhoz hasonlítani, méregetni. Ha ez rád is jellemző, akkor igyekezz ezt kerülni! Valójában ahány ember, annyi működésmód, mert habár testünk többnyire azonos módon épül fel, mégis eltérően reagál szervezetünk egy adott ingerre, jelenségre. Erre tipikus példa, mikor a nádszálvékony barátnőnk bármit is eszik, egyszerűen nem rakódik rá semmi, bezzeg mi megeszünk egy pogit, és máris tankhajónak látjuk magunkat. Ez azonban cseppet sem számít! Mindenkinek a saját tempójában, magához mérten kell változnia. Ha hetente 1 kilót tudsz csak fogyni (ami egyébként is az ideális), akkor 4 kilóval leszel könnyebb egy hónap múlva. Ha fél évedbe kerül, míg kikerekedik a vállad, akkor 6 hónappal később fogod látni az eredményt. Attól még, mert szerinted másnak könnyebb/jobb/gyorsabb, neked nem lesz az. Mindeninek a saját maga korlátait kell ledönteni. Galilei szerint is önmagunk ellen küzdeni a legnagyobb küzdelem, és önmagunkat legyőzni a legnagyobb győzelem.

Fontos tehát, hogy légy erős és kitartó. Ne félj lemondani dolgokról, ne riadj meg a változástól! Ha ez megvan, és tényleg képes vagy tartani magad az elhatározásodhoz, igyekezz körülvenni magad olyanokkal, akik előrevisznek téged. Ne hallgass a rosszakaróidra, a negatív, visszatartó gondolatokra. Ha képes vagy csak a saját dolgoddal foglalkozni, és időnként emlékeztetni magad, miért is csinálod, amit csinálsz, hidd el, hogy bármire képes vagy! 

Kifogásokat mindig lehet keresni és találni is, de azok nem vezetnek sehová. Én heti hat alkalommal edzek, négy napot az egyetemen töltök, valamint 3-6 órában dolgozom heti négy alkalommal. Párom és családom van, akikre szintén próbálok időt szakítani. Nagyon pörgős és eseménydús napjaim vannak. Sokszor feladhatnám, de nem teszem. Azért nem teszem, mert ott lebeg előttem a cél. Valójában ha nem versenyeznék, akkor sem tudnék úgy élni mint régen. Az egészséges táplálkozás, rendszeres testmozgás olyannyira az életem részévé vált, hogy a későbbiekben sem szeretnék lemondani róla. Pedig soha sem gondoltam volna, hogy ennyire életszemléletet és módot váltok. Tanulj az én esetemből; minden kezdet nehéz, de utána minden csak jobb lehet! 

Képek forrása weheartit.com
Remélem tudtam adni némi motivációt. Ha annyit sikerült elérnem, hogy elhatározz magadban valamit, esetleg odafigyelj az étkezésedre, vagy csak mozogj egy picit az egészséged érdekében, már megérte! Szép napot és hetet neked! :)

Kővágó Henrietta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése