2014. május 7., szerda

Milyen is egy fitness-modell élete?

Tombol a tavasz, ezzel együtt pedig megkezdődött a tavaszi versenyszezon is. Több havi kemény edzés és lemondásokkal teli diétás hetek állnak mögöttünk. Kíváncsi vagy hogyan telik egy átlagos napunk versenyidőszakban? Érdekel, mi történik a felkészülés során? Akkor mindenképp tarts velem, élménybeszámoló következik! :)



Lehet már te is kacérkodtál a gondolattal, hogy megmérettetnéd magad egy hasonló versenyen, hiszen sokak számára vonzónak tűnik, ahogy csinosabbnál csinosabb, és feszesebbnél feszesebb hátsóval bíró lányok pózolnak a színpadon. Nem csak a férfiak számára jelent esztétikai élvezetet egy-egy forduló, de nekünk, versenyzőknek is maradandó élmény. Ami azonban e mögött van, azt bizony kőkemény munkának hívják. Alapos tervezési fázis és felkészülés előzi meg minden versenyző színpadra lépését. Embert próbáló diéta, kimerítő edzések, mindezt iskola, munka, család mellett. 

Milyen is egy fitness-modell élete? Azt hiszem valóban nevezhetjük életformának, hiszen teljes embert kíván. Szinte minden napunkat előre meg kell tervezni; számít mikor, hányszor, és legfőképp hogy mit eszünk? Mely izomcsoportokat dolgoztatjuk meg és hány perc cardio vár ránk? Mikor jutunk le a terembe, és mennyi időnk van teljesíteni az előírt edzésprogramot? Mindez jelentéktelennek tűnhet mások számára, amit viszont fontos kiemelnem az az, hogy mi mindezt a hétköznapi életünk mellett oldjuk meg. Napi 10-12 órás műszak mellett, vagy épp egyetemmel párhuzamosan, sőt, csapattársaim közt még anyuka is van! El tudjátok képzelni milyen nehéz lehet egyszerre jó feleség és anya lenni, mellette teljesíteni a munkahelyen, mindezt megspékelve 0 szénhidrátos napokkal, és izzasztó edzésekkel? 

Az elmúlt 2 hónapom heti 4 nap egyetemmel és átlagosan ugyanennyi munkával telt, mindezt heti 6 edzéssel. Minden reggel koránkelés, indulás a terembe, edzés, rohanás haza, otthonról az egyetemre, onnan pedig melózni. Ezzel a hajtással azonban nem csak nekem kellett megküzdenem, hanem csapatom többi tagjának is. A negatív előítéletekkel szemben tehát kijelenthetem; nem, nem vagyunk sem apuci eltartott kislányai, sem üresfejű, unatkozó cicababák. A Palatinus Team lányai között is találunk anyukát, egyetemistát, képesített edzőt, elismert sminkest, diplomás nyelvtanárt, kommunikációs szakembert, közgazdászt, no és fitness-világbajnokot is (Palatinus Tünde személyében:)). Ami közös bennünk az a sport szeretete, és a kitartásunk. A fitness-modellek élete tehát közel sem olyan egyszerű, mint ahogy első ránézésre látszik. 

Ahhoz, hogy testünket a lehető legjobb formájában tudjuk megmutatni a bíróknak, minimum 5 edzést kell beiktatnunk egy héten. Általában ilyenkor izomcsoportokra bontott edzéstervet követve próbáljuk növelni, illetve szálkásítani az izmainkat. Ehhez társul egy szinten tartó diéta, majd a versenyek közeledtével ez az étrend egyre szigorúbbá válik. Kezdetben a szinten tartás során reggelire zabot eszünk gyümölccsel, vagy valamilyen teljes kiőrlésű pékárut tojásrántottával (fele sárgájával). Előző írásaimban már találkozhattál diétás ételekkel, receptekkel, és a reggeli fontosságát is taglaltam már. Ebédre a szokásos rizs-csirke, esetleg egy kevés krumpli, vacsorára pedig marad a saláta. A diéta kezdeti szakasza csak abból a szempontból nehéz, hogy alapvetően megvonjuk magunktól a fehér lisztet és a cukrot, tehát mindennemű édesség, péksütemény és nasi tiltott. Egy kiegyensúlyozott- egészséges étrendet követünk, amely minden lényeges tápanyagot tartalmaz. Figyelnünk kell a megfelelő folyadékbevitelre, ez általában napi 3-5 liter közé esik. Habár a fitness-modell kategória kritériuma, hogy nem lehetünk túlságosan izmosak, táplálékkiegészítőket mi is használunk. Ez nálunk a különböző összetételű aminosavak és vitaminok bevitelét jelenti, emellett pedig napi 1-2 fehérjeturmix is lecsúszik. :) 

Kezdetben tehát abszolút tartható étrendet követünk. A tervezett versenyek előtt azonban kénytelenek vagyunk szigorítani; étkezéseinkből kikerülnek a zsírszegény tejtermékek, a magasabb szénhidráttartalmú zöldségek (pl. bab, kukorica, borsó, stb..) és sajnos az isteni finom gyümölcsök is (ananász, banán), a diéta végén pedig már az alma is tabu! Étolajat abszolút nem használunk már a kezdetektől fogva, a diéta végén pedig már olivát, illetve kókuszzsírt sem löttyintünk a hús alá, marad tehát a párolás, vagy sütőzsacskózás. Étkezéseink során és ételeink elkészítésekor sok mindenre oda kell figyelnünk, és az utolsó hét pedig egy komplett "túlélőtábor". Idei versenydiétánk ezek alapján a következő volt, valamint még most is tart:

  • Reggeli: párolt, sótlan csirke hámozott kígyóuborkával, sótlan párolt brokkolival vagy karfiollal
  • Tízórai: párolt, sótlan csirke hámozott kígyóuborkával, sótlan párolt brokkolival vagy karfiollal
  • Ebéd: párolt, sótlan csirke hámozott kígyóuborkával, sótlan párolt brokkolival vagy karfiollal
  • Uzsonna: párolt, sótlan csirke hámozott kígyóuborkával, sótlan párolt brokkolival vagy karfiollal
  • Vacsora: párolt, sótlan csirke hámozott kígyóuborkával, sótlan párolt brokkolival vagy karfiollal
Igen, jól látod. A hét minden napján ezt fogyasztjuk, reggeltől estig. Emellé még társul a folyamatos vízmegvonás, tehát az első nap 4 litert, második nap 3 litert iszunk, és így tovább egészen a verseny napjáig, amikor már szinte nulla a folyadékbevitelünk. Igaz, hogy az utolsó 2-3 napban már megkezdjük a szénhidrát-raktárak feltöltését, de ez is grammra pontosan kimérve, puffasztott rizzsel történik. Ilyen diéta mellett ugyanúgy le kellett nyomni a napi edzésprogramot, ami ugyan lazább a korábbinál, de épp annyira megterheli a szervezetet. Csak hogy folytassam a sort, emellett ugyanúgy el kellett végezni a napi teendőket; be kellett menni az egyetemre,végig ülni az órákat, zh-t írni, onnan be a munkahelyre, és végül hazavánszorogni. Még most is egyszerűnek tűnik?


Ez a felkészülés azonban nem csak a testet terheli meg. Minden nap egyfajta harc, nemcsak önmagunkkal, de a világgal is. Amikor mindenki furcsán néz ránk, hogy "Fuj, te ezt hogy bírod megenni?", vagy amikor a nagyi csak tukmálná és tömné belénk a sütit, mondván hogy "Jajj kisunokám,1 szelet még nem árt!". Alapvetően amíg az ember nem szokik hozzá, hogy folyamatosan lemondjon kedvenc menüiről, vagy édességeiről, addig maga a diéta betartása is hatalmas akaraterőt igényel. Mivel az egészségtelen ételekről való lemondás a fitness-modelleknél már egyfajta szokásnak, attitűdnek tekinthető, így ez a konfliktus már más szinteken zajlik. Mi az, ami mégis arra ösztönöz minket, hogy "sanyargassuk" magunkat?

Sokkal járhatóbb útnak tartom azt, ha valaki sportfüggő. Lehet, hogy minden idejét az edzőteremben tölti, de mégiscsak jobban hangzik ez, mintsem hogy a kocsmapultot támassza egész nap. Nem szeretnék pálcát törni senki feje felett sem, hiszen azt is elmondhatom, hogy a versenyzés ebben a sportágban sem egészséges. Csapattársaimban és bennem, valamint a többi versenyzőben az a közös, hogy képesek vagyunk a végletekig is elmenni. Feszegetjük a saját határainkat, és közben olyan önismereti tréningben részesülünk, ami személyiségünk számos rejtett zugát képes megvilágítani. A fitness-modell kategória, és úgy en bloc a testépítés is a külsőjükre az átlagnál többet adó emberek sportja. A közhellyel ellentétben, mely szerint nem számít a külső, mi igenis addig dolgozunk amíg el nem érjük azt a testkompozíciót, amit szeretnénk. Ez persze együtt jár egy folyamatos elégedetlenséggel magunkkal szemben, de ez az a motiváló erő, ami hajt minket. Fontos kiemelni azonban, hogy ebben rejlik ezen sport ellentmondásossága is, hiszen valójában azért a testért dolgozunk, amivel saját magunk elégedettek lehetünk, de közben mégis a versenyek alkalmával összemérettetjük magunkat másokkal; magunknak akarunk megfelelni, mégis a verseny eredménye és megítélése alapján folytatjuk tovább testünk építését, formálását. Miért éri meg ez az egész? 

Nem számít, hogy megnyerjük-e az adott versenyt vagy sem. Nyilván jól eső érzés a dobogón állni, de ami a versenyfelkészülés során a legtöbbet jelenti számunkra az az, hogy képesek voltunk elérni a célunkat. Az egyik legigazabb közmondásnak Galilei szavait tartom, mely szerint önmagunk ellen küzdeni a legnagyobb küzdelem és önmagunkat legyőzni, a legnagyobb győzelem. Nekünk fitness-modellként győzelem, ha egyik szezonról a másikra kicsit kontúrosabbakká formáltuk az izmainkat, vagy éppen nem csaltunk annyit a diéta során, mint amennyit eleinte. Valójában azonban mindenki számára mást és mást jelenthet egy győzelem. Siker, ha meg tudod állni, hogy mondjuk kevesebbet egyél a kedvenc sütidből, de az is épp olyan győzelem lehet számodra, ha 10 perccel többet tudsz futni a futógépen. 

Mi sem a színpadon kezdtük. Lépésről lépésre, minden nap tiszta étkezéssel és kemény edzéssel kerültünk közelebb a célunkhoz, azt azonban senki sem mondta, hogy gyorsan, vagy könnyen ment. Ha tovább látsz az orrodnál, és rájössz, hogy semmi sem érhető el igazán befektetett energia nélkül, már előrébb vagy. Amire ezek után szükséged lesz, az az akaraterőd. Remélem tudtam némi bepillantást adni a világunkba, és talán megjött a kedved, hogy egy szinttel feljebb lépj. Nem feltétlenül kell egyedül véghezvinned a terved, nagyon sokat segíthet ha szakértők és motiváló társak is vannak körülötted. Csak előre! 



Kővágó Henrietta
protein-vitamin.hu






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése