2014. augusztus 15., péntek

Motiváció arra az esetre, ha nem érzed magad elég kitartónak

Két éve gyökeresen megváltozott az életem. A fitness lett a szenvedélyem, a konditerem pedig a mentsváram. Ha jó, ha rossz kedvem volt ott voltam, és ott is leszek. Na de hogyan tudott ennyire megváltozni a gondolkodásom a sportról? A témát boncolgatva próbállak motiválni, ha nem érzed magad elég erősnek ahhoz, hogy mindennap megküzdj saját magaddal!



Maga a rendszeres sportolás és a sportteljesítmény önmagában is elég nehéz feladatnak bizonyulhat. Léteznek könnyebb sportágak, de vannak olyan fokozott erőnlétet megkövetelőek is, amihez nem elég csupán a szándék. Igenis akarni kell, és el kell végezni a mindennapi munkát.  A torna, amely a világ talán legkeményebb sportága kiváló koordinációképességet és erőt követel, és amiben a tornászok felnőnek, az bizony egy nagyon kemény világ. A tornaszerek közt eltöltött évek egyfajta sportolói mentalitást is adnak az egyén számára, amely az életben is kitartásra ösztönöz, legyen szó akár a családról, akár a munkahelyről.

Habár kisgyermekkorom óta sportolok, élsportolói szintet sajnos soha nem tudtam elérni. A mai napig bánom, hogy nem tudtam teljes mértékig kibontakozni, és igenis szinte tökéletesre fejleszteni a képességeimet. Talán ezért lehet bennem akkora bizonyítási vágy, amely a fitness-versenyzés felé terelt. Nem sok olyan sport létezik, amelyet későn, 18 évesen el lehet kezdeni és profi szintre fejleszteni. Ahhoz, hogy tornász lehessek, már szinte pelenkás korban a tornaterembe kellett volna szoknom. Ez persze rengeteg körülménytől függ, és az én életem úgy alakult, hogy bikini-fitness versenyzőként élem a mindennapjaimat.

Sokan azt gondolják rólam, hogy nagyon erős és kitartó vagyok, ami részben igaz is, de azt már kevesebben tudják, hogy mennyi áldozattal jár számomra a versenyzés. Soha nem gondoltam volna, hogy én akár egyszer is képes vagyok végigcsinálni egy versenydiétát, és bikiniben tudok vonulni a színpadon. Azt a kijelentést is megmerem kockáztatni, hogy én az ételek rabja vagyok. Míg más alkohol vagy drogfüggő, addig én a finom falatok megszállottja, és talán akkor vagyok a legboldogabb, amikor eszem. Ez elég viccesen hangzik egy fitness-versenyző szájából, nem igaz? Ami tanulságos lehet ebből, az az, hogy BÁRKI képes legyőzni SAJÁT MAGÁT, és ha valamit tényleg AKAR, akkor annak érdekében fel tud áldozni dolgokat.

Korábban, főleg a gimnáziumi éveim alatt éltem a tipikus kamaszok életét. Buliztam, eljártam szórakozni, gyorséttermekben kajáltam a barátaimmal, és nem igazán foglalkoztam az egészségemmel. Aztán történt velem valami, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni. Hirtelen fontos lett a mindennapi sport, és habár diétázni semmi kedvem és motivációm nem volt, de Palatinus Tünde edzőm tanácsára elkezdtem odafigyelni az étkezésre. Azóta eltelt pár év, és sok visszajelzést kaptam, amelyek leginkább arról szóltak, hogy soha sem gondolták volna rólam, hogy én ilyen életet képes vagyok élni.

Most már én is látom azt, hogy némi támogatással ugyan, de igenis sikerült végigcsinálom azt, mit kitűztem magam elé. Csak el kell fogadni azt, hogy ha valaki jól akar kinézni, és egészségesen akar élni, akkor összeszorított fogakkal, és eleinte szinte kínok közt, de meg kell küzdeni a sikerért. Nem kell feltétlenül versenyzőnek lenned ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben. Nem kell tökéletes arányokkal rendelkezned, és még csak minimális testzsírszázalékkal sem, elég ha teszel magadért! Soha sem szabad a könnyebb utat választani, hiszen a kemény munka nem csalható el.

Rengeteg iparág épül az emberi hiúságra, és legfőképp a lustaságra. Különböző diétás módszerek, táplálékkiegészítő cégek, rázógépek, fogyókúrás készítmények. Az a baj, hogy sajnos az ember nem arra gondol egyből, hogy áldozatokat hozzon, és megszenvedjen azért, amit igazán akar, hanem inkább félgőzzel, gyorsan, és minimális energia-befektetéssel érje el azt, ami valójában így elérhetetlen. Bármilyen hihetetlen, én is ilyen voltam. Előbb mentem volna el zsírleszívásra, mintsem a terembe.

Két éve találkoztam a jelenlegi párommal, aki történetesen válogatott tornász volt, így megvan az a sportolói hozzáállása, ami miatt valahol én is tudok úgy tekinteni a világra, ahogyan a sportolók. Az átlagemberek nem képesek egy sportoló agyával gondolkodni, de ha egy sportoló képes átadni a mentalitásából néhány gondolatot, és ha az üzenet tényleg elér a címzetthez, akkor a dolgok is könnyebben mennek. Én is ugyanolyan átlagember vagyok, mint bárki más, de amióta a sport lett a hobbim, és amióta a párommal együttvagyok, azóta úgy érzem, hogy én is képes vagyok bármire, amit csak kitűzök magam elé.

Ré kéne ébrednie a világnak a sport fontosságára, és arra, hogy minden jó és pozitív dologért tenni kell, mert a cselekvőképességre és kitartásra igenis a sport képes ránevelni! Nem szabad kifogásokat keresnünk, és butaságokkal takaróznunk, hanem meg kell küzdeni az álmainkért! Persze nem kell átesni a ló túloldalára, és nem lehet elvárni, hogy mindenki törtessen, vagy mondjuk mindenki élsportolói szinten élje a mindennapjait. Nekem is van egy álmom, amit sokszor úgy érzem, hogy csak kergetek, de akkor sem szeretném feladni. Minden tőlem telhetőt szeretnék megtenni azért, hogy elérjem, (és most magam ellen beszélek picit) de nekem is fel kell ismernem azt, mikor van szükségem pihenőre.

A nagy hajtás közepette, és a jellembeli fejlődésem alatt, amelyet a versenyzésnek köszönhetek, sajnos a lelkem megfáradt picit. Vissza-vissza tér a régi személyiségem, és én is mindennap megküzdök önmagammal. Nem szabad azt hinned tehát, hogy versenyző létemre én több vagyok egy átlagos lánynál. Ugyanúgy szenvedek a diétától, mint bárki más. A különbség talán ott van, hogy ma már képes vagyok "megerőszakolni" saját magam. De ez nem mindig volt így, sőt. Még most is rengeteg tanulnivalóm van az életről, és a versenyzésről, így az idei őszi szezont is kihagyom, és igyekszem helyretenni egy-két dolgot a környezetemben és saját magamban is. Remélem tavasszal újult erővel vághatok neki a versenyzésnek, és sikerül kijutni a spanyolországi Európa Bajnokságra, addig is fejben érnem kell még. Hatalmas önismereti tréning, és kapcsolatpróbáló időszak az egész, így most eljutottam oda, hogy ideje megpihenni.

Ami miatt megszületett ez az írás, az nem más, minthogy megmutassam neked, ugyanolyan vagyok mint bárki más, mint akár te! Szeretnék segíteni azoknak, akik veszik a fáradtságot és megteszik az első lépést az egészségük, kinézetük érdekében. Minden bajnok és minden neves ember/sportoló elkezdte valahol, senki sem indított rögtön az élen. Ahogyan Kiss Jenőtől is olvastam a minap; „a győztesek azok a vesztesek, akik nem adták fel, és továbbmentek”! És így is van. Ne add fel tehát, küzdj meg minden apró célodért, minden óriási álmodért, és az életed jelentősen meg fog változni! Próbálj meg kicsit másképp tekinteni a világra, és ha segítségre lenne szükséged látogass el a protein-vitamin.hu weboldalra, ahol a Szakértő válaszol rovat is hasznodra lehet! Legyen szép napod!

 
képek forrása weheartit.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése