2015. november 28., szombat

IFBB Fitness Világbajnokság 2015 – ahogyan én láttam (1.rész)

Tavasszal bombaként robbant a hír a szövetségnél: ősszel kis hazánk rendezi a fitness világbajnokságot. Nagyon sok szervezői munka előzte meg a 2 napos versenyt, de mi versenyzők készültünk talán a legjobban erre a novemberi hétvégére.



Tavaszi EB
Májusban részt vettem az Európa-bajnokságon, ahol 21 évesen a junior mezőnyben bekerültem a döntőbe, és végül 1 ponttal maradtam le az ötödik helyről. A délutáni felnőtt kategóriában a 10. helyet szereztem meg, de első nemzetközi versenyként abszolút jó eredménynek tartottam, és tudtam min kell javítanom a következő megmérettetésekre. Aki versenyzett már valaha valamelyik fitness vagy testépítő kategóriában az tudja, hogy a formaidőzítés mindennél fontosabb. A verseny előtti utolsó héten a vízmegvonás és szénhidráttöltés, illetve a verseny napján elfogyasztott szénhidrát határozzák meg leginkább a színpadon prezentált formát. A tavaszi EB után tehát nekiláttunk alaposabban, megfontoltabban, keményebben készülni a VB-re. Azt hittem sosem jön el, és az EB után ürességet is éreztem; nincs közeli cél, nincs feszített tempó. Aztán végül rájöttem, hogy fél év felkészülés édes kevés egy világbajnokságon való szerepléshez...

2013-ban versenyeztem először, akkor még nem volt ennyire elterjedt és trendi dolog a fitness. Az utóbbi évben azonban annyira megnőtt a versenyzők létszáma, hogy az idei VB-n is például közel 500 induló mérettette meg magát! A létszámon kívül a mezőny színvonala is hatalmasat ugrott. Olyan fizikumokkal találkoztam a világbajnokságon, amelyekkel „kezdőként” nehezen lehet felvenni a versenyt. Nem tudom eldönteni, hogy vajon ennyire szerencsés genetikával rendelkeznek a versenyzők, vagy évekig, csendben és elvonultan készültek hogy nemzetközi színpadra állhassanak. Olyan minőségi izomzatuk és totálisan lezsírtalanított testük van, amit tisztán-doppingmentesen szerintem sok-sok (további 2-4)évnyi kemény edzéssel és tiszta étkezéssel tudok elérni.

A bikini-fitness kategória borzasztóan szubjektív, szezonról szezonra követni kell mi az a kritérium, ami nagyobb hangsúlyt kap egy-egy versenyen. Folyamatosan változnak a szabályok, most is új hátpózt vezettek be például (amelyet a regisztráció, illetve a verseny napján közöltek egyébként…). A lényege ennek a kategóriának, hogy a versenyzőknek olyan zsírmentes-izmos testtel kell rendelkezniük, amely abszolút nőies, nem túlzó és semmiképp sem feszengős. A popsi legyen nagyon kerek és izmos, emellett a szélesebb vállöv és keskeny csípő kettőse preferált, a vállak legyenek gömbölyűek és a has pedig enyhén kockás. A túlzott szárazság és izomtömeg lepontozásra kerül. Egyébként a kategória egyfajta szépségversenynek is tekinthető; a formán és a színpadon prezentált t-séta és testsúlyáthelyezős pózokon kívül értékes pontokat jelent a szépen elkészített hajkorona, a hibátlan és egyenletes barnítás, valamint a megfelelő szabású, színes és csillogó bikini.
Egy kép az abszolút választásról (a bikini kategóriák győzteseinek összevetése)
Legfontosabb konklúzió az idei VB-ről, hogy a minőségi, érett izomzat éri a legtöbb pontot (a színpadi megjelenésen kívül persze). Nem a tömeg és nem a szálkásság a legfontosabb! Őszinte véleményem szerint ezt az izomérettséget csak akkor lehet viszonylag hamar elérni, ha valaki gyermekkora óta sportolt és/vagy világéletében odafigyelt az étkezésére. Nem mondom, hogy ezek nélkül reménytelen, de dopping nélkül rengeteg időbe telik. Éveken át kell betartani a megtervezett diétát/étrendet és edzéstervet, hiszen testünk egy adaptív szervezet, amelynek idő kell a fejlődéshez. A megfelelő testösszetétel elérése nagyon nehéz, 3 évnyi versenyzéssel a hátam mögött még én is az út elején vagyok.

Ágoston Dóri VB 3.!!! 
Nos, ebben a kemény mezőnyben próbált bizonyítani a 60 fős magyar válogatott. Sokunknak sikerült döntőbe jutni, az egyik bikini-fitness kategóriában még világbajnokot is avathattunk. A pénteki hosszúra nyúlt regisztráció után szombat délelőtt kezdődött el a verseny. Lezajlottak a női és férfi fitness elődöntők, illetve a bikini és men’s physique kategóriák fele, valamint a women’s physique is. A helyszín a Millenáris teátruma volt. Igényes, tiszta öltözőket kaptunk, valamint a nézőtér is viszonylag tágas és átjárható volt. Az utolsó sor ülések egy emelvényen kaptak helyet, így kevesebb belógó fej miatt kellett idegeskedni a versenyre látogatóknak. Mivel én vasárnap versenyeztem, így a szombati napot ágyban töltöttem, nem látogattam ki a versenyre. Este viszont már alig tudtam aludni, annyira izgultam.

Reggel 6:50-re már sminkelni mentem, Anitának ezúton is köszönöm még egyszer a csodálatos munkáját! Közel 1 óra szépítkezés után elindultunk a helyszínre. Belépve a kijelölt épületbe kicsit elveszve éreztük magunkat, de végül megtaláltuk az öltözőket. A harmadik emeleten, a folyosó legvégén találtam csak szabad helyet, az alattunk és mellettünk lévő öltözőkben már teltház volt. Lekempeltem tehát a kis helyemre, és felpolcolt lábakkal pihengettem. Egy felkészült versenyzői bőrönd a legszükségesebb dolgokon kívül (pl. versenybikini és versenycipő, sminkfelszerelés, hajvasaló, stb.) tartalmaz legalább egy puha pokrócot és 2-3 párnát! Mivel a színpadra lépés előtt rengeteget várakozunk, a földre terített polifomon hamar iszonyú kényelmetlenné válik a fekvés.

Mindig egy örökkévalóságnak tűnik ez a várakozás. Délre volt időpontom barnításra a ProTan-nél. 11:50kor lecsoszogtam a harmadikról az egyedi Labellamafiás köntösömben, egyenesen a földszinti sátrakhoz. Az egyiptomi versenyzők miatt teljes káosz volt, ezért szépen leültem és várakoztam. Éhes voltam és szomjas. Az utolsó napokban már csak vegetálunk, az idegrendszer olyan szinteken le van lassulva a tápanyaghiánytól, hogy gyakran a kellő szavak sem jutnak eszünkbe egy-egy beszélgetés alkalmával. Vicces dolog ez. Mi fitnessversenyzők akkor rendelkezünk a legideálisabb testkompozícióval, amikor valójában a legrosszabbul érezzük magunkat. A színpadra lépés előtt a backstage-ben nem csak magamon tapasztalom, de a többi versenyzőn is látom, mennyire fáradtak, éhesek és meggyötörtek. Ennek ellenére amint fellépünk a színpadra, százas mosoly mögé rejtünk minden fáradtságot, küzdelmet, könnycseppet, fájdalmat, lemondást, és küzdünk. Küzdünk egymással, magunkkal, az izomgörcsökkel, a félelmekkel. „Vajon ugyanolyan jók a pózok, mint tegnap?”, „Biztos jól sikerült a töltés?”, „Csak legyen meg a döntő, csak hívjanak ki összevetésre!”.

Én a Magyar Bajnokság óta őrlődtem. Habár a kategóriámat sikerült megnyernem, tudtam, hogy a nemzetközi szint sokkal-sokkal keményebb. A kategóriám vb-döntőseivel már álltam egy színpadon az Európa-bajnokságon, illetve a közösségi média felületein követem őket. Sokszor elbizonytalanodtam; „Mit akarok én? Ők sokkal jobbak, idősebb és tapasztaltabb versenyzők. Ők ennek élnek, de én egyetem és munka mellett nem tudok kellőképp felkészülni. Nincs elég pénzem, nem tudok eleget pihenni, nem fog menni. Nem elég jó a forma, nem tudok beszáradni.”

Miközben épp barnítottak az egyik sátorban, a mellettem lévőben a junior Európa-bajnok, egyben a felnőtt kategóriám prágai amatőr bajnoka állt. Udvariasan egymásra mosolyogtunk, és egy kedves „hello”-val köszöntünk egymásnak, persze még mielőtt meztelenre kellett vetkőznünk. Bár meg kell jegyeznem, gyakran össze lehet találkozni valamelyik ellenféllel miközben barnítják. Ilyenkor akarva akaratlanul kíváncsi vagy a másikra, de semmiképp sem szeretnéd, hogy ő visszont lásson. Bennem ezúttal nem volt ilyesmi aggodalom. Tudtam, hogy Ő a döntőben lesz, de reméltem talán én is helyet kapok a top6-ban...


Folytatás hamarosan! ;) 
Instagram

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése